Nógrádgárdonyról
Gárdony puszta a középkorban még önálló községként szerepel az összeírásokban. A források szerint temploma is volt. A török háborúk idején néptelenedett el és vált pusztává. A puszta nagy kiterjedésű határát az egymást váltó földbirtokosok csak a 18. század végén, a 19. század első felében kezdték művelés alá vonni. Jól felszerelt uradalmi központtá Mailáth István Géza gróf tette, aki 1894-ben, házasság révén jutott Gárdony pusztához. A puszta neve 1912-ig Gárdony (a középkorban Gárdon), 1912-től 1956-ig Majláthgárdony, 1956-tól Nógrádgárdony. A 18. században az évenkénti szülések száma alapján 20-25 családnál több nem lakhatott Gárdonyban.1880-ban Zichy Nándor (felesége Zichy Lívia) vásárolta meg az akkor már munkaeszközökkel is jól ellátott gazdaságot. Alig másfél évtized múlva új tulajdonosa lett Gárdony pusztának. Zichy Nándor leányát, Mariettát, Székhelyi Gróf Majláth István Géza feleségül vette 1894-ben. Majláth Géza a Torkos család számára - Ybl Miklós terve alapján - épített földszintes kastélyt részben lebontatta, részben átalakította, helyére Hubert József építész terve szerint egyemeletes neoreneszánsz stílusú épületet emeltetett. A gárdonyi gazdaságot új cselédházakkal bővítette, modernebb gazdasági eszközöket szerzett be, generátorral fejlesztett árammal látta el a pusztán lévő épületeket.
A rendelkezésünkre álló adatok szerint Majláth Géza nem fejletlen gazdaságot vett át 1894-ben elődeitől. Torkos Mihály 1853-ban, egy fiatal, Egerben született tiszttartót alkalmazott Gárdony pusztán, aki a gazdálkodás mindennapi munkáját irányította. A marcali plébánián őrzött anyakönyvek szerint munkaerőben sem volt hiány. 1870-1880 között több mint ötven családfő dolgozott a gárdonyi uradalomban. Ezek közül 30 fő béres, 15 fő kocsis, 6 fő juhász, 4 fő kerülő munkakörben dolgozott. A cselédek névsorában már csitáriak is voltak, akik az ősi föld fölaprózódása miatt jutottak erre a sorsra. A faluból legtöbben a Csikány, Sebők, Pénzes családokból szegődtek cselédnek. Az alkalmazottak többsége Rimóc, Varsány, Sipek, Kelecsény településekről költözött a pusztára. Voltak olyanok is, akik korábbi lakóhelyüknek Csalomiát, Csesztvét, Herencsényt, Bercelt, Alsósztregovát jelölték.
A II. világháború után a megszűnt uradalmak földjeinek egy részét a falu és a puszta szegényebb családjai között osztották ki, majd az 1950-ben megalakult termelőszövetkezet lett a puszta tulajdonosa.