A Majláth-kastély története

A kastélyról

A   Csitár felől érkező elsőként egy bal oldalon lévő, hosszú, régi építésű   istálló mellett halad el. Jobboldalt a hatalmas parkban a  klasszicista   stílusú emeletes kastélyt láthatjuk, melyet Hubert József építész terve alapján Gróf Majláth István Géza építtette 1894-ben. A II. világháború után az   államosított kastélyt úttörőüdülőként hasznosították, az 1960-as évektől   Tüdőbeteg Intézetet helyeztek el benne.

A volt uradalmi központ   épületeinek jelentős része még ma is látható: a kastéllyal szemben a   kasznár (kulcsár-ház), az országút kanyarulatánál az intéző lakása.   Állnak még a cselédházak, az istállók, az egykor a gépek javítását végző   műhelyek. Az 1900-ban épült iskola  két cselédháztömb között fekszik.

A gróf sokat utazott a   világban, és sok mindent látott, sok mindent gyűjtött, fogékony volt a   szépre. Igényesen épített kastélya mellett az akkori viszonyok között   korszerű gazdasági épületeket is létesített. Hasonló igényességgel   alakította ki a kastély körüli parkot, hozzáértéssel válogatta a   telepítendő fafajokat. Utazásairól nemcsak műtárgyakat hozott, hanem   növényeket, facsemetéket és cserjéket is. A világban szerzett   tapasztalatait igyekezett itthon megvalósítani. A park kialakításakor a   fák telepítésének térbeli rendjét, a park sétaútrendszerét terv szerint   végeztette. A növényállomány jelenleg is fajgazdag, bár az utóbbi   évtizedekben átgondolatlanul, oda nem illő fafajokat telepítettek. A   parképítésben járatlan, jó szándékú beavatkozások inkább ártottak a   környezetnek. A park meglévő fái a kaukázusi szárnyasdió, a keleti luc, a   török mogyoró, a juhar, a tölgy, a feketefenyő, a japán akác és a fehér   akác. Az újonnan telepített fafajok közül fontosabbak a berkenyék, a   bejáratnál található liliomfák és a tulipánfa.

2006 szeptemberéig   a Nógrád Megyei Önkormányzat, mint működtető üzemeltetésében   Tüdőszanatóriumként működött, 60 aktív és 40 krónikus ággyal. A megye új   egészségügyi struktúrájának kialakítása során az intézményt   funkcionálisan összevonták a Balassagyarmati Kenessey Albert Kórházzal,   és a Megyei Önkormányzat az épület értékesítése mellett döntött.

Az új tulajdonos a FŐNIX-MED Zrt. egyik vállalkozása, a Főnix Kastélyszanatórium Kft., mely az épületegyüttest a továbbiakban egészéghotelként kívánja üzemeltetni.


A Majláth családról

Gróf Majláth György (III.)

Királyi   főtárnokmester, majd magyar királyi udvari kancellár, országbíró, a   királyi Kúria és a főrendiház elnöke, a Szt. István rend nagykeresztese.
Baranya vármegye országgyűlési követe volt, az 1839-1840-es   országgyűlés után Baranya vármegye első alispánjává is megválasztották.
Ezután   az országgyűlés után Baranya vármegye adminisztrátorává nevezték ki,   mely állás abban az időben igen népszerűtlen volt, csupán Apponyi György   gr. udvari kancellár politikai elvbarátja kedvéért fogadta el.   Igyekezett távol tartani magát ettől a munkától, s ez idő alatt hat   hónapon át tanulmányutat tett Európa nyugati országaiban. 1847-ben mint   Baranya vármegye kinevezett főispánja az országgyűlésen megjelent, de   eredménytelenül küzdött Széchenyivel együtt Kossuth ellen.

Az   1848-49-es szabadságharc viharai elől a magánéletbe vonult vissza, s az   abszolutizmus idején saját gazdasági ügyeivel, társadalmi reformok,   közhasznú egyletek buzgó pártolásával s tanulással foglalkozott, de azok   közé tartozott, akik az akkori abszolút kormány minden csábításainak   ellenálltak, hivatalt nem vállaltak.

A Bécsben tartott ún.   megerősített birodalmi tanácsba való meghívást 1861-ben némi vonakodás   után elfogadta ugyan, de csak azért, hogy hazája jogaiért, bátrabb és   független konzervatív társaival (Dessewffy Emil gr., Sennyey Pál br.,   Barkóczy János gr. stb.) együtt erélyesen fellépjen, és a bécsi   irányzatokkal szemben ellenzéket képezzen.

1865-ben azonban mint   udvari főkancellár ismét a kormány élére állt, és az alkotmány teljes   helyreállítását s a koronázást megelőző időben a magyar kérdések kedvező   megoldásában eredményesen működött. Az 1867-es kiegyezés természetesen   új kormány alakításához vezetett, aminek folytán Majláth a vezérlő   kormányférfi szerepét az országbíró s főrendiházi elnök székével   cserélte fel.

Magas műveltsége és tudományszeretete nagymértékben   vonzotta a tudományos és szépirodalmi élvezetekhez. Gyakran jelen volt   az Akadémia és a Kisfaludy-társaság ülésein, fő büszkeségének tartotta,   hogy a Tudományos Akadémiának nemcsak igazgató, de szavazással is bíró   tiszteleti tagja is volt.

1893-ban rablógyilkosok áldozata lett.   Saját lakásán, a budai várban levő Batthyány-féle házban éjjel csavargók   támadták meg, és hiába védekezett, megfojtották.  Támadóit saját   huszárja engedte be a lakásba.


Gróf Majláth István Géza

1860.   január 14-én született Pécsen, Majláth György országbíró harmadik   fiaként. 14 éves koráig Budán végezte tanulmányait, 1874-ben belépett a   fiumei tengerészeti akadémiára. Miután elvégezte a négyéves akadémiai   tanfolyamot, 1878-ban mint tengerész-hadapród ténylegesen szolgálatba   lépett. Tizenhat éven át tartozott a haditengerészet kötelékéhez, és ez   idő alatt különböző hadihajókon majdnem az egész világot bejárta.

1882-ben   az Albrecht páncélos kazematthajón a krivoscei (dalmáciai) hadjáratban   vett részt. 1889-ben a Saida korvetten teljesített szolgálatot, így   egész Afrikát körülutazta. 1890-1891-ben, kilépve a haditengerészeti   szolgálatból, magántanulmányutat tett a Föld körül, bejárta egész   Indiát, Hátsó-India alsó részét, Jáva szigetét, Kínát és Japánt, a   Sandwich-szigeteket, Észak-Amerikát, majd Anglián, Hollandián és   Franciaországon át hazajött. Erről az útról, főképpen a Japánban   szerzett élményekről, a magyar földrajzi társaságban felolvasást   tartott. Több éven át a dunai monitorokon is szolgált, és 1893-ban az   újonnan felszerelt Szamos monitor parancsnoka lett.

1894-ben   Zichy Marietta grófnővel, Zichy Nándor gróf leányával házasságot kötött,   a tengerészeti pályát a gazdálkodással cserélte fel, és attól kezdve   Nógrád megyei birtokait maga kezelte. Az esztergomi érsekmegye nógrádi   kerületében katolikus autonómiai képviselő volt. 1894-től tagja a   főrendiháznak. Az 1905-ös általános választások alkalmával a szécsényi   kerület pártonkívüli programmal választotta képviselőnek. Ugyanez év   szeptemberében a néppárthoz csatlakozott. Az 1906. évi általános   választások alkalmával ugyancsak a szécsényi kerületben - néppárti   programmal - 945 szótöbbséggel megválasztották. Emellett a véderő- és az   Erzsébet királyné szoborbizottság tagja.

1917-ben vállalta a   Nógrád megyei főispánságot, és közhasznú munkáját itt a forradalom   kitörése akadályozta csak meg, amikor is visszavonult a politikától,   1933-ban bekövetkezett haláláig nem is tért vissza a közéletbe.