A koszorúér betegségről

Az infarktus: tünetei és kezelése

A koszorúér betegségről és az infarktusról általában

A szív a mellkas középső részén, kissé balra helyezkedik el. Feladata a test minden részéről összegyűjtött oxigénhiányos vér továbbítása a tüdő felé, valamint a felfrissült vér pumpálása a test különböző részeibe - ellátva ezzel az összes sejtet az élethez nélkülözhetetlen anyagokkal. A szív izomzata erős, bőséges saját vérellátása van. Azokat az ereket nevezzük koszorúérnek, amelyek a szívet behálózzák és vérrel látják el. Az orvostudományban az infarktus kifejezés az artériás vérellátás megszűnése miatt bekövetkező szöveti sejtelhalást, nekrózist takarja. Habár infarktus, érelzáródás bármelyik szervben létrejöhet, a koszorúér elzáródása - mivel abban a szervben található, mely az egész testünk vérellátását biztosítja - mégis kiemelt fontosságú. Az infarktus az esetek nagyobb hányadában az érelmeszesedéssel van kapcsolatban. A zsírok fokozatosan szaporodnak fel az artériákban; a folyamatot ateroszklerózisnak nevezzük. Az aterómák növekedésük folyamán bedomborodnak az artériákba, szűkítve azok üregét, részben elzárva a keringést. Idővel az aterómákban mész halmozódik fel. A plakk megrepedhet, bevérezhet, így mérete tovább nő, az artéria pedig még inkább beszűkül. Az ateróma megrepedése vérrög (thrombus) kialakulásához vezet, mely az érpályát kitölti, elzárja, és az elfolyó érszakasz által ellátott területen infarktust okoz.

A vérellátás megszűnésének következményei

Vérellátási zavarról beszélünk- a szív esetében is -, amikor a szívizomzat oxigénigénye és oxigénellátása közti egyensúly felborul. Az egyensúlyt számos tényező megbonthatja. Egyrészt terheléskor a szívizomzat oxigénigénye a nyugalmi érték 5-6-szorosára is emelkedhet, és megfelelő vérellátás híján oxigénhiányos állapot léphet fel. Másrészt a koszorúsereken lévő szűkület (coronariasclerosis – az érelmeszesedés koszorúsereket érintő formája) mögötti érszakasz által ellátott terület vérellátása nem tud nőni egy bizonyos határ fölé. Emiatt a szívizomsejtek által „igényelt” oxigénmennyiség nem áll rendelkezésre, az anyagcseréjük megváltozik, s ha az oxigénhiány tartós (a hosszas vérellátási zavar következtében), akkor a szívizomsejtek károsodnak, el is pusztulhatnak. A vérellátási zavar nyomán kialakult oxigénhiányt nevezzük ischaemiának.

A rövid távú ischaemia következményei

Ha a vérellátási zavar hirtelen alakul ki, akkor a szívizom nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az anyagcseréje gyorsan és kényszerűen megváltozik, a felszaporodott káros anyagcseretermékek valószínűleg fájdalomérző receptorokat ingerelnek, mely miatt a beteg jellegzetes mellkasi fájdalmat kezd érezni. Ezt a fájdalmat nevezik angina pectoris–nak. Ha a vérellátás perceken belül helyreáll, akkor a fájdalom megszűnik, a szívizom anyagcseréje és működése helyreáll. Ebben az esetben szívizom-károsodás nincs, vagy az csak molekuláris módszerekkel mutatható ki.

A tartós ischaemia következményei

A tartós, 20 percnél hosszabb ideig tartó mellkasi fájdalom, mely gyógyszer (nyelv alá tehető nitrát) ellenére sem enyhül, szívizominfarktust eredményez. Általában ez akkor következik be, amikor az ér teljesen elzáródik, és nem csupán szűkület korlátozza a megfelelő vérelfolyást a koszorúérben. A koszorúér-elzáródás helyének és ellátási területének nagyságától függ, hogy mekkora szívizomzatrész pusztul el. A koszorúér eredése közelében lévő elzáródás nagy kiterjedésű szívizomelhalást, olykor ennek következtében hirtelen halált is eredményezhet. A koszorúér eredésétől távolabbi érelzáródás kisebb infarktust okozhat. Az elzárt koszorúér ismételt megnyitása, kinyitása csökkenti a szívizomelhalás nagyságát. A megnyitása – orvosi gyógyszerekkel, eszközökkel - 12 órán belül lehetséges. Ezt követően már az ér kinyitásával nem lehet élő izomszövethez jutni. Nyilvánvaló, hogy minél rövidebb ideig tart az elzáródás - akár 1-2 óráig áll csak fenn -, annál csekélyebb mértékben pusztul el a szívizom. Annak ellenére, hogy az ér pár órával az elzáródást követően megnyílik, és újra vért kap az adott szívizomterület, működése nem tér azonnal vissza, sokszor hetekig is eltart, mire a többi szívizomrészhez képest működése javul. Ez a jelenség a stunning, amelynapokig, esetleg hetekig eltarthat.

Abban az esetben, amikor az érelzáródás nem hirtelen, hanem lassan (hónapok, évek alatt) alakul ki, akkor a szívizom a hiányzó vérellátást megpróbálja máshonnan, ép érszakasz felől pótolni. Ennek során a szívizomban újabb kis erecskék képződhetnek (collateralisok – a folyamat neve collateralisatio), melyek valamennyi vérellátást biztosítanak az elzáródott érszakaszt áthidalva. Ez azonban ritkán elegendő a szívizomnak ahhoz, hogy még működjön is, leggyakrabban az összehúzódást beszünteti, de az alapanyagcseréje megmarad. Ha a szívizom újból a megfelelő vérmennyiséget kapja meg (az eredeti ér megnyitásával akár katéteres, akár műtéti úton) akkor egy idő után a működése is visszatérhet. Az így viselkedő szívizmot nevezzük hibernált szívizomnak.

Ha a szívizom elpusztult, annak működése már nem tér vissza, a szív összteljesítménye ennek megfelelően csökken. A szívizom össztömeg mintegy 10%-ának hirtelen elvesztése különösebb tünettel nem jár. 10-20% között a teljesítőképesség csökken, 20-30% között már a mindennapi életvitel is nehézségbe ütközik, 30-35% között a nyugalmi keringés ellátása is nehéz, míg 40% fölötti azonnali szívizompusztulás esetén gyors keringés-összeomlás, ún. kardiogén shock jöhet létre.

A szívinfarktus tünetei

Az infarktus tünetei nagymértékben függnek a beteg korától, társbetegségeitől, az infarktus helyétől s az érintett szívizomterület nagyságától. Kezdetben a szívinfarktus tünetei megegyeznek az angina pectoris tüneteivel. De míg az angina pectoris tünetei percekig tartanak, addig az infarktus esetében ezek órákon keresztül fennállhatnak.

Jellemzően hirtelen kezdődő szegycsont mögötti szorító, markoló, igen erős mellkasi fájdalom jelenik meg, mely kisugárzik a vállakba, jellemzően a bal vállba, esetleg a bal karba, bal kéz kisujjába. Fizikai terhelésre általában fokozódik, de pihenésre nem szűnik meg. Hányinger, hányás, a vérnyomás csökkenése, hideg verejtékezés társulhat hozzá. A fájdalom miatt halálfélelem is gyakran megjelenik. Az infarktus néha tünetmentesen is lejátszódhat, az utólagos orvosi vizsgálat deríti fel az infarktus tényét („lábon kihordott infarktus”).

A szívinfarktus kezelésének lehetőségei

A szívinfarktus kezelésének lényege az érintett szívizomterület vérellátásának a helyreállítása a lehető legrövidebb időn belül. Ennek lehetőségei a következők:

Az érelzáródást okozó vérrög gyógyszeres feloldása.
Az érelzáródás mechanikus megnyitása szívkatéteres eljárással.
Az elzáródott érszakasz megkerülése szívsebészeti beavatkozás során készített áthidalással (bypass).
A fentieken kívül igen fontos a tünetek kezelése, valamint a szívinfarktus szövődményeinek (például szívritmuszavarok) kezelése.

Gyógyszeres vérrögoldás: Ez olyan gyógyszer, mely specifikusan a vérröghöz kötődik, azt elbontja, és rövid időn belül a vérrögöt feloldva a véráramlást megindítja. Előnye, hogy a legtöbb kórházban rendelkezésre áll. Hátránya, hogy az esetek 10-50%-ában a vérrögoldás nem hoz sikert, és az elzáródás megmarad. Másik hátránya, hogy a tünetek kezdetétől számítva csak az első 3 órában várhatunk sikert a kezeléstől. Emellett ez csak a vérrögöt oldja le, a vérrögképződés kiindulásáért felelős érsérülést (érelmeszesedéses plakkot) azonban nem.

Szívkatéteres kezelés: Jelenleg a legkorszerűbb eljárás, mellyel a koszorúér-keringést lehet helyreállítani. Lényege, hogy a combartérián (vagy egyéb nagy verőéren) keresztül speciális katétert vezetnek a koszorúér eredéséhez, majd ezen keresztül nagyon finom eszközökkel az elzáródást mechanikusan megnyitják, ezt követően egy "belső érprotézis", ún. stent behelyezésével a szűkült eret is kitágítják, s az érfal sérülését stabilizálják. Hátránya, hogy speciális szívkatéteres laboratóriumot, speciálisan képzett szakszemélyzetet igényel, mely nem áll jelenleg mindenhol rendelkezésre.

Szívsebészeti kezelés: A heveny szívizominfarktus kezelésében ma már csak ritkán jön szóba. Leginkább akkor, ha az elzáródás szívkatéteres beavatkozással nem kezelhető. A szövődmények elhárítására (például szívsövényrepedés, szívbillentyű-leszakadás) még mindig a műtéti ellátás a választandó módszer.

A rehabilitáció lényege

Szívbetegek rehabilitációja

Magyarországon évente megközelítőleg 25-30000 ember szenved el akut szívinfarktust. Ez a tendencia - sajnálatosan - folyamatosan emelkedést mutat. Ha valaki túljut az infarktus akut szakaszán, tudnia kell, hogy a kórházi kezeléssel nincs vége a gyógyulási folyamatnak, amely akár hónapokat is igényelhet. Az infarktus heveny szakasza után belgyógyászati osztályon, majd szanatóriumban állítják helyre a beteg egészségi állapotát.

A rehabilitáció célja, hogy az infarktuson átesett beteg lehetőleg visszatérjen eredeti életformájához, munkájához. A szanatóriumi kezelés után természetesen még otthon is pihenésre van szükség. A fizikai és szellemi tevékenység lassan, fokozatosan növelhető, de csak az orvos által előírt mértékig.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kardiológiai rehabilitáció mindazon tevékenységek összessége, amelyek révén a kardiovaszkuláris eseményt elszenvedett betegek - saját tevőleges közreműködésükkel - a legjobb egészségi, fizikai, mentális és szociális állapotba kerülhetnek, és ennek révén megőrizhetik, illetve visszanyerhetik az őket megillető társadalmi pozíciójukat és aktív életvitelüket.

A rehabilitáció eredményesen csak multidiszciplináris csoportmunka formájában végezhető. A leghatékonyabb akkor, ha az akut szaktól kezdődően történik, és megszakítás nélkül folytatódik a beteg élete végéig. Általános alapelv, hogy az akut kardiális eseményt követően (pl. infarktus vagy szívműtét) vegyen részt minden beteg a korai kardiológiai rehabilitációban. Krónikus szívbetegek újbóli rehabilitációs kezelésére állapotváltozásuktól függően kerülhet ismét sor.

A szanatórium olyan fekvőbeteg-gyógyintézet, amely más egészségügyi intézményben (pl. kórházban) kivizsgált, vagy előzőleg már gyógykezelt betegek számára további fekvőbeteg-ellátást nyújt. A szanatóriumi kezelés célja a károsodott funkciók minél teljesebb helyreállítása, vagy a további romlás megakadályozása olyan betegeknél, akik járó betegként lakóhelyükön nem rehabilitálhatóak. Az ellátás során gyógyszeres, pszichoterápiás eljárást, vagy természetes gyógytényezőt, illetve ezeket együtt alkalmazzák.

A bentlakásos és ambuláns programok céljai azonosak, az előbbiek felépítése összetettebb, hogy biztosítani tudják a komplexebb ellátást. Az intézeti rehabilitáció előnye, hogy az akut kardiális esemény után rövid idővel már elkezdhető a rehabilitáció, bevonhatók a szövődményes, nagy rizikójú, a súlyosabban korlátozott vagy idősebb betegek (akiknek gyakran jelentős társbetegségeik is vannak). Ezek a programok zökkenőmentesen elősegíthetik az átmenetet a kórházi kezelés időszakából az önálló életvitelt biztosító otthoni életbe.

A kardiológiai rehabilitáció programja

Diagnosztika, kockázatbecslés
Mozgáskezelés
Korai mobilizáció
Edzésprogram
Pszichoterápia
Témacentrikus csoportbeszélgetés
Autogén tréning
Egészséges magatartás oktatása, tanácsadás; a helyes életmód, viselkedés kialakítása
Alkatspecifikus diéta, étrend kialakítása

A megelőzés szerepe, a természet gyógyító ereje

Hogyan előzhető meg a szív- és érrendszeri betegség?

Továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek jelentik az első számú halálozási és rokkantosítási okot Magyarországon. Évente mintegy 25-30 000 honfitársunk kap infarktust. Pedig néhány alapvető, de hosszú távon életmentő életmódbeli változtatással elkerülhető lenne az infarktusok 80 százaléka, állítják a szakemberek.

A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének - így a szívinfarktusnak - több sarkalatos pontja van a szakemberek véleménye szerint: az egyik az egészséges táplálkozás, a másik a helyes életmód, amelynek része a rendszeres testmozgás. Fontos tehát ügyelni az elfogyasztott étel mennyiségére és minőségére, mert a hirtelen súlygyarapodás sok káros szövődménnyel járhat. Elsősorban a szénhidrátszegény, zöldségekben és gyümölcsökben gazdag táplálkozás előnyös, magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalmuk miatt. A zsíros sertéshús és a nehéz marhahús helyett együnk inkább könnyű szárnyasokat és sok-sok halat! Vannak országok, ahol felismerték: amennyiben az egészséges ételeket támogatják, úgy csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Itthon nem ez a szemlélet az általános. Talán ez magyarázza, hogy hazánkban sok a túlsúlyos ember, és ez nemcsak a szívbetegségeket, hanem a felnőttkori cukorbetegséget és a magas vérnyomás kialakulását is eredményezheti.

A helyes életmód kapcsán szólnunk kell a cigarettázásról és a túlzott alkoholfogyasztásról is, mivel mindkettő jelentős kockázati tényező a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában. A dohányzás azért, mert szűkíti az ereket, az alkohol pedig emeli a vérnyomást. A kezeletlen magas vérnyomás ugyanúgy károsítja az ember szívét és érrendszerét, mint a veséjét.

A helyes életmódhoz tartozik még a negatív hatások elkerülése, például a stresszé. A mozgás, a fizikai aktivitás az egyik legjobb módszer a stressz ellensúlyozására és a testi-lelki feltöltődésre. A mozgás során olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek jótékony hatással vannak a lelkiállapotunkra, közérzetünkre és hangulatunkra. A legtöbb ember élete sajnos túlságosan mozgásszegény. Már az is sokat segíthet a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében, ha naponta kiadósakat sétálunk a jó levegőn.

A természet gyógyító ereje, a testi-lelki egyensúly szerepe

Már az ókori görög orvos, Hippokratész is leírta, hogy test és lélek pszichoszomatikus egységként működik, és akkor betegszik meg a páciens, amikor megbomlik a testnek és léleknek a környezettel való harmóniája. A testi betegségek – például szívbetegségek- kialakulhatnak úgy is, hogy azok, akik nem tudják érzelmeiket kifejezni, befelé fordítják indulataikat, és ha szervi érzékenység is jellemző rájuk, akkor megbetegedhetnek szerveik. Immunrendszerünk állapota viszont - ma már tudjuk - jelentős mértékben függ idegrendszerünktől. Nem csak tapasztalati, hanem tudományosan is alátámasztott tény, hogy a depresszió kedvez az immunrendszer blokádjának, hogy a súlyos frusztrációk, éppen az immunrendszer elégtelen működése miatt, megbetegedésekhez vezetnek. Ebben az esetben mind a testi, mind a lelki betegséget gyógyítani kell.

Az utolsó évtizedekben az emberi társadalom fejlődésének központjába az egyensúly megteremtése került. Meg kell tanulnunk kiegyensúlyozni a családi és munkahelyi életünket, egyensúlyba hozni külső és belső világunkat. Ez az egyensúly, amit életvitelünkben kialakíthatunk, nyugalomhoz, lelki békéhez, erőhöz vezet, ami csökkenti a stresszt és az érzelmi nyomást, és felszabadítja a betegségekhez vezető energiablokkokat.

A test-lélek-szellem egyensúlya egységében hat, a zavarok, a betegségek okát szünteti meg. Hozzásegít, hogy ismét megszeressük önmagunkat, lehetővé teszi, hogy áthidaljuk a köztünk és környezetünk között tátongó szakadékot, és újra megteremti az eredendő harmóniát. Megfékezi a negatív érzelmeket és gondolkodást, segít a harag és a félelem leküzdésében. Serkenti a kreativitást és a teljesítőképességet. Harmonikusan fejleszti a személyiséget, és hozzájárul emberi kapcsolataink kiegyensúlyozottságához.

Biztosan tapasztalta már, hogy amikor problémák terhe alatt roskadozik, egy sétától a friss levegőn, ahol körbeveszik a zöld lombkoronájú fák, megnyugszik, mintha egy gyengéd érintés eloszlatná gondjait. Ez nem véletlen, a fák gyógyító erővel rendelkeznek. A természetben tartózkodással egészségünkért is sokat teszünk, amellett, hogy idegrendszerünkre is jótékony hatással van a hűs hegyi levegő. Minimum egy óra a zöldben, és a fák elszívják negatív gondolatait, és feltöltik pozitív életérzésekkel. A fák valóban nagy erővel bírnak, legyen nyitott, és meglátja, hogy milyen nagyszerű érzés felfrissülni a szabadban.

Amennyiben az alábbi rizikófaktorokat csökkenti, a szív- és érrendszeri, valamint a koszorúér-betegségek előfordulási valószínűségét is enyhítheti.

Minden évben legalább egyszer jelenjen meg szűrővizsgálaton, még akkor is, ha nincs semmilyen panasza!
Ellenőriztesse vércukor- és vérzsírértékét, vérnyomását!
Ha szükséges, tartson cukormentes, zsír- és kalóriaszegény diétát!
Szokjon le a dohányzásról, sportoljon vagy sétáljon rendszeresen!
A nevetés az egyik olyan gyógymód, melyért nem kell a patikában sorban állni. Vegye észre az élet apró örömeit! Tanuljon meg szemébe nevetni a bajnak!
Irány a természet! Tartózkodjon minél több időt a zöldben, hogy teste-lelke felfrissüljön! Törekedjen arra, hogy a feni tanácsokat- amennyire csak lehet - tartsa be! Így jóval nagyobb esélyt kaphat arra, hogy nyugodt, egészséges és hosszú életet élhessen.